In Hungarian, to be translated soon

SATURNIA - ALPHA OMEGA ALPHA. 2011. > Album Review by Yell

A Saturnia eredetileg egy erosen kísérletezo hajlamú muvészcsoportként indult 1996-ban. A portugál multi-instrumentalista, Luis Simoes alapította barátaival, akik a muvészet különbözo területein tevékenykedtek. Azzal a nemes céllal gyultek össze, hogy a zene, a fotográfia, az irodalom, a dizájn, stb. területeit összefogva új muvészeti szintézist hozzanak létre. Az évek hosszú során mindez átalakult és mára egy igazi egyszemélyes projekt lett a Saturniából.(Persze, éloben más a helyzet…) Elozo nagylemezei körüljárták a psychedelia majd minden területét. Még véletlenül sem készült két egyforma Saturnia album. Néha ambient, máskor akár space-jam az irány, de elofordult már az elektronikus szcénákkal való kacérkodás is. Legfobb zenei hatásként azonban a ’70-es évekbol lepárolt psychedelikus/space/progrock nevezheto meg. Számomra eloször a 2003-ban megjelent, Hydrophonic Gardening címu album ütött nagyot. Igazán egyedi és érett produkció.
Ha szakértoje vagy a rovaroknak, ismerhetsz egy Saturnia Pavonis (Kis pávaszem) nevu lepkefajtát. Ez csodálatosan érzékelteti azt, hogy a róla elnevezett projekt zenei világa színes és könnyed, akár egy pillangó. Persze a név utal a Szaturnuszra is, kozmikus érzetet keltve, de a kifejezést az okkultizmussal és a hedonista viselkedésmóddal is közös nevezore lehet hozni (saturnalia).
Alpha Omega Alpha címmel, kozmikus szimbólumokkal tarkított, színes borítóba csomagolva jelent meg legutóbb a Saturnia dupla albuma. Luis Simoes egyedül szerzett minden dalt és a számtalan hangszert is saját maga kezeli.
Alpha. Az anyagot, a jelenlegi német space-rock színtér stílusával rokon, I Am Utopia nyitja. Lendületes ritmusok és kavargó szintetizátorok határozzák meg a dal fotémáját, amit néhol fuvola és vocoder gazdagít. A színpompás hangszerelés az album egészére érvényes, ahol egymást váltják az énekes és instrumentális szerzemények. Az utóbbiak közül való az Aura, amiben a Hidria Spacefolk progrockos hatását érzem. Az Obsidian Spiral indít el keletre, filmes hangulatú témájával. Fantasztikus analóg szintetizátorok, szitár és mindenféle csengo-bongó hangszerek adják az alapot a zaklatott szintiszólam alá. Számomra az Arcadian Watcher ritmus nélküli, mesebeli atmoszférája az elso olyan felvétel az albumon, amit egymás után újra és újra le kellett játszanom. Space-szintik és hárfa, szélcsengok és titokzatos suttogások festik alá az álmodozós éneket. Mintha egy ókori királyi udvar, varázslatokkal teli termében lennénk. Psychedelikus, nagyon psychedelikus élmény. Egészen fantasztikus pillanatokat jelent, amikor a Ring of Smoke címu dalban, Stefan Koglek (Colour Haze) szaval Goethe-t. Talán ez is erosíti bennem azt az érzést, hogy a következo dalokban, a Pink Floyd hatások mellett, a kraut-rock multidimenzionális befolyását is hallani vélem. Óriási és örök kedvenceim idézodnek meg, amikor az instrumentális, space-rock Clepsydra belefolyik az album egyik kulcsdalába, a csodálatos Alpha Omega-ba. A több, mint 13 perces tételben Ash Ra Tempel és Tangerine Dream dzsemmel a Floyddal, arra az atmoszférikus, örök idoket idézo raga-lebegésre, amit indiai mesterek, szonyegként gurítanak alájuk. Ajánlom a dalszöveg olvasását ahhoz, hogy még jobban ki tudjanak tárulkozni elottünk. Az elso korongot a Mikado Players & Lotus Eaters totális Pink Floyd hangulata zárja. Szinte látom magam elott Rogeréket, ahogy a Pompeii romok között fújja a szél a hajukat. A felvétel úgy idézi meg az egyik kedvenc zenés filmemet, hogy közben rendelkezik az elengedhetetlen saját stílussal és hangulattal. A Saturnia soha nem másol, hanem megidéz. „Fuck”- mondja Luis. Ezzel a velos kijelentéssel zárul az elso lemez.
A második rész egy kongás/szitáros/ragás, psychedelikus rock pillanattal indít. A Moving Mandala a legerosebb indiai hatásokat felvonultató dal az albumon. Közben eszembe jutnak újra a nagy német bandák is a ’70-es évekbol. Ezt a stílust ok fejlesztették tökélyre. Ja, és el ne felejtsem megemlíteni azt a bandát, akinek a befolyása egyértelmu a folyamatosan kavargó, alaposan széttekert space szintieffektekben. Igen, igen, már biztosan kitaláltad! A Föld Legnagyobb Urrock Bandája : a HAWKWIND! Csakhogy a Hawkz minden heavy hatása nélkül. Ha eddig nem estél transzba, akkor a Trance Dance dervistáncába bizonyosan beleszédülsz! Micsoda élmény lenne ezt egy klubban hallani! Orülten, hangsebességgel pörögsz és forogsz, mígnem elérsz egy magasabb dimenziót. Itt, az album surujében (Mellifluous), már olyan rétegekben járunk, amit az anyagba süllyedt ember soha sem tapasztalhat meg földi életében. A kínai gong és 1000 csilingelo hang az éterben jelzik, hogy egy magasabb világba értünk (Specialists of the Invisible). A háromszög alapú piramis megjelenése (Tetrahedron) kiegészíti szakrális geometriai ismereteinket. Ez a dal az Obsidian Spiral párja. Progresszív ízekkel búgnak, bugyognak a szinyók és az orgonák, amit aztán vad gitárszólóval fokoz még tovább Luis! A nagy kedvencem, az Oresund Space Collective dzsemmel ehhez hasonlóan. Roger Waters tud csak olyan sejtelmesen suttogni a Careful with the Exe Eugene címu Floyd alapmuben, ahogy Luis teszi azt, a Grand Lodge of Foreverben. Itt már konkrétan az Öröklét csodáját építjük együtt. Az osi bölcsesség által, a jövoben megvalósuló, harmonikus világon dolgozunk. Mindenkinek megvan a maga szerepe. Ne gondold azt, hogy te nem számítasz! Ennek a lemeznek is meg van a maga szerepe az Isteni Elrendelésben, amit nagyon sikeresen meg is valósít. A kulcsszó. Együtt! Az album másik vendége, Teresa Machado mondja ki a buvös ereju mondatot az album zárásaként : I Love You ! > Omega
Ajánlom ezt az albumot minden olyan nyitott ember számára, aki egy kicsit is vonzódik a psychedeliához és a spiritualitáshoz! Mindenkinek egyformán bejöhet ez a zene és üzenete!

 yells album reviews 23/04/2013 Bien János